2010 június 17. | Szerző: mran
http://www.youtube.com/watch?v=IMy762W3RcM
La da La la da da la da da la da da
La da da da da da da da da
Bobby McGee, yeah
La la la la la la la la
La la la la la la la la la la la la la la la
Hey, now Bobby
Oh Bobby McGee, yeah
2010 június 8. | Szerző: mran
06.08.
Déltájt felhívott a férjem, hogy mikor érek haza, mert olyat talált ki vacsorára, amihez én kellek. Elméletileg fél hatig dolgozom, de általában csak fél 8-8 felé érek haza. Mondtam neki, hogy hazafelé még benézek anyukámhoz pár percre, utána pedig be akartam ugrani Erika barátnőmhöz, hogy elmeséljem neki a hétvégi kinezes meg a mai beszélgetéses élményeimet. Azt mondtam, hogy 8 felé otthon leszek, pedig tudtam, hogy egy órába nem fér bele anyukám plusz az élménybeszámoló, vagyis ez utóbbi vagy elmarad, vagy csak valami rövid felszínes gyorsanelmesélem típusú lesz. De ha nem érek 8 felé haza, akkor túl későre csúszik a vacsora. Mérges voltam a páromra, mert nagyon szívesen kibeszéltem volna a gondolataimat a barátnőmnek, de hát első a család.
A párom amúgy örült, hogy találkozom a barátnőmmel, mert most éppen kocsivásárlás előtt állunk, és már napokkal ezelőtt megígértem neki, hogy visszakérem tőlük azt a pénzt, amit kölcsönadtunk nekik pár hónapja. Pedig tudom, hogy nem fogom visszakérni, a benti céges dugikasszából fogom kivenni átmenetileg (ez simán megoldható és nincs belőle gond), és azt mondom otthon, hogy megadták. Nem fogok szólni nekik, hogy adják már vissza. Erikát születése óta ismerem, ő a legbizalmasabb barátnőm. Tudom, hogy vissza fogják adni, amint tudják, mi pedig meg tudjuk oldani az autóvételt enélkül is, csak tartalékunk alig marad, és ettől a férjem hidegrázást kap. Nem kenyérre kell. Majd ha kenyérre kell, akkor szólok Erikának, hogy adja vissza, ha tudja. Ha meg nem tudja, akkor odaadtam ajándékba. Ez csak pénz, nem tudom miért kell ekkora ügyet csinálni belőle. De a férjem a bátyámnak kölcsönadott pénzeket is úgy számontartja, mintha bankba tette volna. Kifejezetten zavar, amikor pénzdolgokról beszél és előre másfél évre beosztja amit még meg sem kerestem. Pedig amúgy nem szoktam hazudni neki, de most fogok.
06.09.
Meghallgattam azt a zenét, amit szülinapjára küldtem Neki. Olyan derűs nyugalom, béke amit a zene sugároz, mert ezt kívánom neki, hogy lókedvű meg boldog legyen megint, mert szegénynek jól felbolygattam az életét meg a lelkét, sok kellemetlen percet okoztam. De most, miután ezt végiggondoltam már eszembe jutott az is, hogy tulajdonképpen szabad választásából játszotta ő is ezt a játékot, nem én erőszakoltam rá, sőt, és hogy ő pont annyira belegyalogolt az én lelkembe, mint én az övébe, a kellemetlen percekről már nem is beszélve 🙂 Azért remélem örült neki kicsit.
Két kolléganőm kb. 8 perce egymás frizurájáról beszél. Megőrülök tőlük. A fejemre tettem a fülhallgatót, végighallgattam egy jó hosszú számot. Aztán mégegyszer, de még mindig beszéltek és még mindig ugyanarról, legalábbis nekem úgy tűnik. Mi a fenét lehet ennyit beszélni egy hajvágásról? Sikítani tudnék tőlük. Rengeteget tudnak beszélni totál érdektelen témákról. Gondolkodtam hátha az a baj, hogy én nem veszek részt a beszélgetésben, de nem, nem is akarnék részt venni. Sztem ez a téma háromperces, nem 12.
06.10.
Nevetséges dolog, de megőrülök attól, ahogy a párom a fogát mossa. De annyira, hogy ki kell jönnöm a fürdőszobából. Pontos menetrend és ütem szerint mozgatja a fogkefét, mint egy gép, pont úgy és addig, amennyi kell, terv szerint, nem ám úgy összevissza, csak semmi felesleges mozdulat, és természetesen tíz éve ugyanazt a típusú fogkrémet használja, amiből persze mindig van tartalék a szekrényben. Lehetőleg kettő. Az esszenciája annak, ahogy mindent csinál. Ma megint ki kellett jönnöm a fürdőszobából.
06.13.
Mindig arról beszél, hogy mit kell csinálni. Vásárolni, főzni, elintézni, felhívni. Kommunikációnk kétharmada kb. erről szól. Ha hozzám szól, már van egy alapfeszültség bennem, hogy megint mit nem csináltam meg. Mindent túl komolyan vesz, túlszervez. Persze, valakinek kézben kell tartani a dolgokat, lehet, hogy én meg túl laza vagyok, én úgy vagyok vele, hogy úgyis lesz valahogy, mit kell idegeskedni előre. Talán akkor is lesz ebéd vasárnap, ha szerdán nem beszéljük meg, hogy mi lesz az és mit kell hozzá venni. A nyaralásról is az jut eszébe, hogy mi mindent kell még tenni, venni, elintézni. Nem lelkesedik, hanem úgy csinál, mintha a nyaralás is egy feladat lenne, amit jól kell végrehajtani. Teljesen le tudja törni az én lelkesedésemet is.
06.14.
Vettünk egy új kocsit, meg kell csináltatni az eredetiségvizsgálatot. Múlt héten már elmentem, megcsináltattam a régi autóra. A héten majdnem minden nap volt valami programom estére, reggel meg csak 9-től dolgoznak, és mivel én is, így reggel nem tudok menni. Nem hiszem el, hogy a férjem képtelen elvinni. Minden nap fél 5-kor végez a munkahelyén, és soha nem megy sehová, nem csinál semmit, legfeljebb elmegy konditerembe. Bár azért ő is csinál valamit, most is felhívta a szervízt és megbeszélte nekem az időpontot… az összes ismerősömnél a férfiak intézik az ilyesmit. Na most már keddre is van programom, végülis addig se otthon ülök.
06.20.
Társaságban egyetemekről, felvételikről, ilyesmiről beszélgettünk. Este a férjem azt mondja: ha nyerne a lottón, vagy esetleg majd nyugdíjas korában, lehet, hogy elmegy valami egyetemre, történelmet tanulni (ez nagyon érdekli, és sokat is tud róla). Úgy ráförmedtem volna: miért nem most? Miért kell mindennel várni egy másik időpontra, ami majd optimális lesz minden szempontból ahhoz, hogy bármit csináljunk? Ilyen úgysem lesz, aztán a tervből sem lesz semmi. Mindig ez van. Ez történt a lányom nem létező testvérével is: valamire mindig várni kellett, ami után majd persze, legyen testvér, csak még nem most. Persze nem lett. Este ugyanez: lányom megint szóbahozza, hogy akkor beszéljük meg a görkorcsolyát, hogy kaphat-e, mert szeretne. Férjem erre: ezt ne most beszéljük meg, amikor mindenki fáradt meg nyűgös. Miért? Mi van ezen olyan, amit ne lehetne megbeszélni itt és most, hanem csak majd valamikor máskor??
2010 június 7. | Szerző: mran
Olyan szomorú vagyok hogy még ide is beírok pedig már nem is akartam, ahelyett hogy bevennék egy fél Algopyrint a nyavalyás fejfájásomra, biztos valami frontdolog van, attól szokott emberek feje fájni, bár az enyém nem nagyon aztán most mégis.
Lehet, hogy öregszem? Á nem hiszem, elég vén vagyok így is, asszem most már itt megállok, megvárom, amíg mások beérnek, sőt elhagynak. Akkor meg majd én biggyesztem le a szájamat ugyan mit akar itt ez a vén szotty, nekem ugyan nem kell, süthet nekem cseresnyés pitét de ne akarjon puszit adni, azt olyantól kérek akinek még nincsenek szarkalábak a szeme sarkában.
A kozmetikus is megmondta, nem kell annyit mosolyogni mert csak árt, lehet választani, szépséges simabőrű savanyúuborka leszek vagy ráncos jókedélyű öregasszony. És bizony a mai világban egy nőnek nem illik megöregedni, nem trendi, a pasiknak persze ezt is elnézzük, ott van pl. Sean Connery, na de egy nőnek? ne vicceljünk már. Negyven fölött lejárt lemez vagy, esetleg még tolhatod egy picit úgy negyvenötig ha salátán élsz és súlyzókon és még hihető ha azt hazudod hogy harmincöt múltál, ami mondjuk igaz is 🙂 Csak ne próbálj munkahelyet vagy pasit váltani, pláne nyilvános szórakozóhelyre vagy koncertre menni (Operába szabad), kivéve ha kifejezetten szeretnéd frusztrálni egy kicsit magad, vagy ha az a perverziód, hogy élvezed amint úgy néznek rád mintha egy különlegesen ritka állat vagy kicsizöld marslakó lennél.
Régen sosem hittem volna, hogy valaha egyszer amiatt fogom rosszul érezni magam mert nem vagyok húszéves plázacica, hogy a korom meg a külsőm miatt fogok nyűglődni… aztán meg majd egy évig ezen görcsöltem mégis, pedig nem is én vagyok a nyugati boszorkány az Ózból. Elég nevetséges, de tényleg így volt, és akkor nem éreztem nevetségesnek egyáltalán. Aztán utólag, amikor helyreáll az ember önértékelése és körülnéz a környezetében rájön, hogy ha valakinek nem kellesz szarkalábasan, akkor bizony anélkül sem kellenél… mert azt látod, hogy ahol tényleg működik valami, ott rohadtul nem érdekes a kor meg a külső. Abban a világban meg ahol ez az ami számít és csak utána jön minden más – nos, ott meg te nem akarnál élni, akkor sem ha te lennél az ifjú Claudia Schiffer. A te értékrendedben mások a prioritások…
Hát ezért vagyok szomorú, mert asszem át kell értékelnem néhány dolgot a múltban, amit komolyan elhittem, pedig valószínűleg nem is úgy volt. Nem vidám dolog szétrobbantani az illúziókat.
2010 május 27. | Szerző: mran
Ménárd atya! Hozd, a Szent Kézi Gránátot!
(Ménárd atya odaadja a szent kézi gránátot)
Arthur: Hogy működik ez?
Bedevir: Nem tudom, felség.
Arthur: Nézd meg a fegyverek könyvében!
Ménárd: Fegyverek könyve, második fejezet, kilenctől huszonegyig. És magasba emelé Szent Attila a Kézi Gránátot és mondá. Oh, uram, add áldásod a te kézi gránátodra, amivel ellenségeidet ficlikké tépheted, nagy kegyelmedben. És elégedett vala az úr, és lakmározának bárányt, és lajhárt, és málét, sós ringlit babbal, és orángutánt és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket…
Galahad: A lényegre, barát!
Ménárd: És szólt az úr mondván: húzd ki a Szent Biztosító szeget, majd aztán számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz három legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folyatod a te számolásodat tovább háromig. Az ötöst a szádra ne vedd. Midőn a háromhoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az antiópiai Szent Kézi Gránátot a te ellened felé ki mivel nem kedves nekem, megdöglend.
Lovagok: Ámen.
Arthur: Ámen. Rajta! Egy, kettő, öt!
Lancelot: Három, uram!
Arthur: Három!
2010 május 27. | Szerző: mran
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső
célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal
semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy
évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az
út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd
gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit
nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál
még Ithakától?”
Ménárd atya! Hozd, a Szent Kézi Gránátot!
(Ménárd atya odaadja a szent kézi gránátot)
Arthur: Hogy működik ez?
Bedevir: Nem tudom, felség.
Arthur: Nézd meg a fegyverek könyvében!
Ménárd: Fegyverek könyve, második fejezet, kilenctől huszonegyig. És magasba emelé Szent Attila a Kézi Gránátot és mondá. Oh, uram, add áldásod a te kézi gránátodra, amivel ellenségeidet ficlikké tépheted, nagy kegyelmedben. És elégedett vala az úr, és lakmározának bárányt, és lajhárt, és málét, sós ringlit babbal, és orángutánt és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket…
Galahad: A lényegre, barát!
Ménárd: És szólt az úr mondván: húzd ki a Szent Biztosító szeget, majd aztán számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz három legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folyatod a te számolásodat tovább háromig. Az ötöst a szádra ne vedd. Midőn a háromhoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az antiópiai Szent Kézi Gránátot a te ellened felé ki mivel nem kedves nekem, megdöglend.
Lovagok: Ámen.
Arthur: Ámen. Rajta! Egy, kettő, öt!
Lancelot: Három, uram!
Arthur: Három!
2010 május 25. | Szerző: mran
“Fegyverek könyve, második fejezet, kilenctől huszonegyig. És magasba emelé Szent Attila a Kézi Gránátot és mondá. Oh, uram, add áldásod a te kézi gránátodra, amivel ellenségeidet ficlikké tépheted, nagy kegyelmedben. És elégedett vala az úr, és lakmározának bárányt, és lajhárt, és málét, sós ringlit babbal, és orángutánt és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket…”
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
A PILLANAT
fellobban és kialszik.
De akkorra már örökre beégett
valami Megnevezhetetlen
mintái közé
minek is látjuk az elért elérőt?
miféle port, milyen szemünkbe hinthet?
(milyen volt? milyen lesz tőle a tekintet?)
– mi: éleslátók? mi: vakon remélők?
mi nyomtalanul
eltünt kint: belénk-szökve
rendezkedni kezd
annyira zárt egy
ajtó sem lehet, mint a fal
s ajtó h i á n y a
Életünkkel betöltvén az éjjel
kertjét s a napfényes templomot;
ő mosollyal, én csöndes beszéddel –
– való, hogy ímmár végleg elhagyott.
Kókadó virágok közt zavartan
sápad a tó tükre s megtörik.
Ágak dárdáik belémdöfik.
Botladozom rothadó avarban.
Lagymatag levélhalom zizeg,
nem–látszó kezek űznek ki innen.
Fal körül járok – belül az Éden.
Felhős az éj. A hőség megrekedt.
Munkálkodni már halott vagyok.
Érzékekkel megidézni képed
s új beszélgetésbe fogni véled:
ez a Tett s a Díj, a cél s az ok;
ezen túl nincs számomra más dolog.
S zokogni, hogy a sötétben tenyészett
drága képek mindig elenyésznek,
ha a hideg hajnal felragyog.
A felnőttek
gyűjtögetik a sírásukat
Gömbbé vagyunk ítélve, akkor is,
ha csak egy palacsintányit engedünk ebbõl
megvalósulni.
2010 május 14. | Szerző: mran
“Ha te szeretnél és én szeretnélek, hogy szeretnélek!” (Paul Géraldy)
http://www.youtube.com/watch?v=v_Aa03mTf2s&playnext_from=TL&videos=DHvKhBqxMsA
Morcheeba
2010 május 13. | Szerző: mran
http://www.youtube.com/watch?v=7uMGH3kHhzM&playnext_from=TL&videos=bvqdjuXQmuY
Enjoy The Ride
Shut the gates and sunset
After that you can’t get out
You can see the bigger picture
Find out what it’s all about
You’re open to the skyline
You won’t want to go back home
In a garden full of angels
You will never be alone
But oh the road is long
The stones that you are walking on
Have gone
With the moonlight to guide you
Feel the joy of being alive
The day that you stop running
Is the day that you arrive
And the night that you got locked in
Was the time to decide
Stop chasing shadows
Just enjoy the ride
If you close the door to your house
Don’t let anybody in
It’s a room that’s full of nothing
All that underneath your skin
Face against the window
You can’t watch it fade to grey
And you’ll never catch the fickle wind
If you choose to stay
But oh the road is long
The stones that you are walking on
Have gone
With the moonlight to guide you
Feel the joy of being alive
The day that you stop running
Is the day that you arrive
And the night that you got locked in
Was the time to decide
Stop chasing shadows
Just enjoy the ride
Stop chasing shadows
Just enjoy the ride
2010 május 12. | Szerző: mran
Én voltam a tapasztalatlan. Nem tudtam, hogy egy nőben nem szabad megbízni, ha olyan férfiról van szó, aki neki is bejön. Jó nagy koppanás amikor rájössz, hogy bizalmas (ex)barátnőd nem irántad tanúsított jóindulatában terelgetett téged valamilyen irányba amikor nagy dilemmádban tanácsot kértél tőle, hanem egyszerűen irigységből. Mert baromira nem értette, miért nem vele történik mindez, amikor ő csinosabb, okosabb, vagányabb meg minden, jobban megérdemelné. Még a mai napig bele tud rondítani a dologba és a lelkedbe, de észre sem veszi. Nem rosszindulatból csinálja, nem is tudatosan, hanem csak úgy ösztönből. Csúnya dolog, de teljesen természetes. Egymással küzd a barátnő és a nő, de mindig a nő győz, mert az az erősebb. Teljesen természetes és megérthető, és te pont olyan hibás vagy, amiért elhitted amit mond és hagytad magad befolyásolni, de egyébként meg mindegyismár, túl vagyunk rajta. Mégis képtelen vagyok nem haragudni rá. Nem szép dolog tőlem, idővel majd biztos meg is bocsátok neki, de ehhez momentán még nem érzem magam eléggé jámbor léleknek.
Ui: Nemtom, lehet, hogy igazságtalan vagyok. Én vajon hogyan viselkedtem volna a helyében? Ő évek óta egyedül van, nekem meg van egy (olyan amilyen de) régóta stabil kapcsolatom, egy szépokos nagylányom és egy (túlságosan is) konszolidált életem. Nem tudhatom, hogy én hogyan tudtam volna lekezelni lelkileg, hogy már megint a másik kapott valamit és megint nem én. Nem tudhatom, én soha nem voltam szingli. Nekem szerencsém volt, sosem voltam egyedül, és valahogy mindig kedves, jófej figurákkal hozott össze a sors, akiktől békével tudtam búcsút venni. Ő nem volt ilyen szerencsés. Lehet, hogy elhamarkodottan ítélek. Ezen még gondolkodnom kell.
2010 június 25. | Szerző: mran
Ekkora nagyot, uramisten, ilyet megélni… Hányszor hittem hogy mindjárt belepusztulok, mégis mekkora ajándék volt. A mesének vége sajnos, de a főhős ittragadt nálam benn egy eldugott csücsökben megőrzésre. Marad is asszem gyárilag ott a helye.
Mert előbb-utóbb minden elmúlik, de emiatt nem kell szomorúnak lenni mint tudjuk. És már nem is vagyok az. Csak néha, ha olyanom van, de már a barátnőmnek se vallom be, nehogy sajnáljon, vagy azt higgye, hogy olyan buta vagyok, hogy ilyen sokáig rágódom értelmetlenül egy elkényeztetett szépfiú miatt, aki körül hemzsegnek az ifjú modellalkatú plázacicák és soha nem is akart három lépésnél közelebb jönni, csak elég sokáig tartott, mire ez tudatosodott bennem. Jó, akkor azért elég nagy koppanás volt, szómiszó, meg elég rosszkor is jött, amúgy is a padlón voltam. Nem nagy élmény, amikor egy héten belülre sikerül szervezned az apukád temetését, a munkahelyedről való majdnemkirúgást, a “válás” szó kimondását a férjeddel, és a felismerést, hogy akiért hónapok óta meg vagy veszve az nem akar, soha nem is akart téged igaziból, csak jópofa virtuális játék voltál neki. Én mindenesetre elég rendesen megborultam, jó sokáig tartott mire összekanalaztam magam. Utólag már nem is értem, hogy hihettem, hogy egy ilyen pasi tényleg be fog vállalni a világ előtt egy pici átlagos “öreg”asszonyt, még ha elméletileg esetleg fel is merült benne a gondolat. Ilyet utoljára John Lennon csinált, vagy 35 évvel ezelőtt.
És amilyen hülye vagyok még haragudni sem tudok rá, remek mentségeket találok ki a viselkedésére. A vajákos nő szerint, akihez elmentem lelket ápoltatni, túlságosan megértő és elnéző vagyok másokkal és túl kritikus magammal. Vagyis az a hibám, hogy nem vagyok elég önző 🙂 Merthogy egy picit igenis annak kell lenni, különben soha nem kapom meg amit szeretnék, mert mindig lesz valaki, akinek esetleg ez sérelmet okoz, én meg őt rakom magam elé. Vagyis kiderítette, hogy kicsit mégis én vagyok Teréz anya, de ettől nekem nem jó sőt elég rossz 🙂 Na ha valóban ilyen áldott jó teremtés vagyok (ami természetesen nem igaz, de milyen jó ilyet hallani magadról:) akkor ideje nekilátnom hogy meggonoszuljak egy kicsit :)) Hátha egyszer még kapok valami legalább közel hasonló nagyot az univerzumtól (sajnos most elég magasra került a mérce…), akkor már nem akarom elszúrni. És akkor önző szipirtyóként élhetek egy boldog párkapcsolatban, tökjó.
Ha legközelebb mazochisha hangulatom lesz akkor talán a Brad Pittel kellene levelezgetnem, sokkal kilátástalanabb az se lenne mint ez volt.
http://www.youtube.com/watch?v=IQ2c6ROjsLQ&feature=related
Oldal ajánlása emailben
X