2010 július 29. | Szerző: mran
úgy döntöttem legközelebb inkább szép szeretnék lenni mint okos
na nem mintha most olyan túl sok eszem lenne
ha volt is régebben ilyen illúzióm tavaly megdőlt minekután sikerült klasszikus szőkebutaliba bemutató példányként viselkednem
de van akinek még nálam is kevesebb esze van sztem, de azokkal nem állok szóba mert hülye sznob vagyok
tény nem hasonlítok nagyon egy plázacicára, de előtte ez nem is zavart egyáltalán se és annyira nem is vészes a helyzet csak nem kell közelállni egy húszéves modelltípusú kislányhoz ha nemmuszáj
csak nem a bredpittel kell szerelembe esni, vagy ha mégis nem kell csodálkozni ha nem téged választ
lassanlassan csendben halványul minden, idővel majd elfelejtem a szívemszotty nagykisfiú szemeit is
pedig azt hittem sosem leszek túl rajta – az idő nagy úr
kedvesdráganagycsillagom dekárérted
már csak egy vékony pókfonál a kapocs, de azt nem nagyon sikerül eltépnem, főleg hogy nem is akarom igazán
végülis minek? jól van ott ahol van. nem zavar senkit, de még jólesik néha azt hinni, hogy a másik végén ő van
pedig a másik vége már rég a kukában landolt, de erre nem gondolok, mert nekem jobb így, neki meg aztán tökmindegy mit gondolok
és az ő lelküket kell majd felvakarni a padlóról nem az enyimét
mert szépségességem mellett egyszerű gondolkodásom is lesz és nem foglalkozom majd olyan bonyolult dolgokkal, hogy a másik is érző ember meg van neki is lelke meg ilyenek nem is trendi ez már
pici bogyó agyacskám lesz, komplikációmentes
élem világom boldog egyszerűségben
bizonyám.
Ui: vicc volt.
Szép és okos akarok lenni. Ha meg egyik sem akkor az is jó ha csak tömve leszek önbizalommal.
2010 július 28. | Szerző: mran
Szóval az úgy volt hogy tavaly ősszel elmentünk a kolléganőmékkel Leonard Cohen koncertre az Arénába bár nekem gőzöm nem volt ki az a Leonard Cohen csak a Shrekből ismertem a Halleluját de arról se tudtam hogy az övé, de azt mondták menjek megéri és én mentem és megérte (persze a koncerten ott volt szívemszottya férfiember is a kiskorúval és természetesen úgy sikerült megvennünk három jegyet a tízezerből hogy az övéké közelében legyen és elkerülhetetlenül észrevegyem de ezen ugye nem csodálkoztunk már akkor sem és ez most nem is tartozik ide), szóval annyira jó volt a koncert hogy utána szörnyen sajnáltuk, hogy aligha látjuk őt többet énekelni merthát ugye csakcsak 76 éves és kitudja meddig énekel még, de aztán kiderült, hogy márciusban lesz egy koncertje Zágrábban ami alig jó 400 kilométer ide ennyit igazán megér az öreg, és gyorsan vettünk is jegyet, de aztán március elején jött a hír, hogy elmarad a koncert mert valami hátbaja lett szegénynek és mi igen csalódottak voltunk de később áttették az időpontot júliusra és akkor megint örültünk bár aggódtunk is rendesen önző módon, hogy mi lesz ha közben megint lebetegszik vagy meghal vagy ilyesmi, de aztán nemis, így múlt vasárnap reggel mi kocsiba be, könyököt ki, egyesbe be és irány Zágráb. És este koncert, ami megint annnnyira jó volt, bár a pesti nekem jobban tetszett, itt más volt a közönség és utáltam hogy a Suzanne-ba minden verszak végén beletapsolnak meg mindenbe mindig beletapsolnak, otthon mindenki pisszenetlen áhítattal hallgatott végig minden számot és csak utána őrjöngött itt meg közben is belezajongtak merő lelkesedésből, ami amúgy szép dolog de ettől nem volt meg az a meghitt hangulat amitől olyan felejthetetlen élmény volt a múltkori.
De meg azért egy percig sem bántuk, hogy elmentünk, főleg, hogy másnap reggel továbbautókáztunk Opatijába, ahol egy patinás ötcsillagos szállodában laktunk közvetlenül a tengerparton, mindezt nevetségesen olcsón egy zágrábi kolléganőnk jóvoltából. Némi gondot okozott, hogy a svédasztalos reggelinél a lazac mellé vörös vagy fekete kaviárt válasszunk de megoldottuk, utána meg kiültünk a tengerre néző nyitott teraszra kávézgatni és bambulni a kilátást mint a többi nagyon gazdagok akik még ott laktak kívülünk. A szobát kicsit szokni kellett, ahhoz képest hogy két hete még sátorban aludtam Korzikán, ahová négykézláb mászott be az ember, sötétben egy elemlámpával a kezében és sose talált semmit leginkább az öngyújtót meg a cigit nem meg persze sötétben az elemlámpát, mert folyton mindenki mindent csak bedobált és a mégnemisolyanbüdös majdholnapkimosom törülközőt ráhányta a koszos túrazoknira meg a márcsakkicsitnedves fürdőruhára, na itt a hotelszobában úgy félórába telt mire kipróbáltam melyik kapcsoló mit csinál ott a falon, kicsit aggódtam hogy valamelyik esetleg rögtön a helyi rendőrséget kapcsolja vagy elindítja a tűzoltó spriccnit a mennyezeten, mondjuk az azért nekem némileg túlzásnak tűnik, hogy az ágyból lehessen kapcsolóval fel meg lehúzni a redőnyt az ablakon, de biztos bennem van a hiba talán többet kellene ilyen körökben forognom majd igyekszem veszek is egy lottószelvényt tán, de momentán az a baj, hogy ez a redőnydolog nekem kb. az illatos vécépapírral meg a nyuszikamintás eldobható pelenkával esik egy kategóriába. Konkrétan a totál felesleges pazarlás kategóriájába…
http://www.youtube.com/watch?v=RygLzY2xOVA
2010 július 23. | Szerző: mran
Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.
Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.
Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.
(Cseh Tamás)
http://www.youtube.com/watch?v=jxS1uHKwI1w
2010 július 23. | Szerző: mran
Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.
Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.
Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.
http://www.youtube.com/watch?v=jxS1uHKwI1w
2010 július 2. | Szerző: mran
Ejnye, egy darabka nem ott maradt nála…? Buta hiba. Neki nem kell, nekem meg hiányzik.
http://www.youtube.com/watch?v=qRvhGBooNDs&playnext_from=TL&videos=NQd_8Vf9U88
nem is értem, hogy nem telik az idő
vártam, de csak nem múlik el a múlt
körülöttem a régesrégi kör
cipelem tovább, ha már így alakult
köd alattam a kockás háztetők
a sebeimnek a csípős szembeszél
a tenyeremben a hullócsillagom
te veszni hagynád a semmiért
nem is értem, mért nem menekülök el
ha megígértem hogyhogy nem alakulok át?
a füleimbe ez a csípős szél fütyül
a fogaim közt száraz szalmaszál
köd előttem a régesrégi út
sose vívtam a széllel háborút
ha kopogott én mentem vele tovább
síneken kerítéseken át
a fogaim közt régesrégi szó
a szavaimtól szótlan házfalak
köd alattam kockás háztetők
mosolyokból épült kőalak
a tenyeremben a hullócsillagom
hunyorító durcás kismadár
csipogó kis sápadt angyal
nézd, egy angyal ott tollak nélkül is
elszáll mert túl közel hajoltál
elszáll mert hangosan pofáztál
elszáll, mert túl sokat beszéltél
ott száll nézd ott száll
mért nem szól hozzám?
mondom, túl közel hajoltál
mért nem szól rám?
a közelemben a régesrégi út
sose bírtam a széllel a háborút
ha befejezted engedd magad
nézd, egy akkord válasz nélkül
ne
learning to fly
2010 június 30. | Szerző: mran
Egyszer olvastam egy történetet egy nőről, valami pszichológus írt róla. A nő egy társaságban találkozott egy pasival, jókat beszélgettek meg nevettek együtt, a nő pár óra alatt őrülten beleszerelmesedett, és biztos volt benne, hogy a férfi is ugyanezt érzi. Nem beszéltek meg semmit, másnap a férfi külföldre utazott hetekre, a nő pedig repesve várta, hogy mikor jön haza. Közben szerelmes verseket költött hozzá, hosszú el nem küldött leveleket írt neki, apró ajándékokat vásárolt, amit majd odaaad, éjszakákon át ábrándozott arról, hogyan folytatódik majd a szerelmük, ha visszajön álmai lovagja. Aztán visszajött. Megint találkoztak, és… és a pasi döbbenten nézett a nőre, amikor az átadta amit neki szánt. Nem értette az egészet, nem is tudta a másik miről beszél. Persze, együtt töltöttek anno egy kellemes délutánt, mint ahogy egy csomó más emberrel is, de semmi több. Fel sem merült benne, hogy a nőnél valami más is elindult. Fogalma sem volt róla, hogy a nő közben miket fantáziál róluk meg az ő ún. kapcsolatukról… Rendkívül kínos helyzet volt mindkettejüknek, a nő összeomlott utána. Hónapokba telt, mire kiheverte a saját túlműködő fantáziája miatt átélt hatalmas csalódást, pszichológus kellett, hogy talpra álljon.
Veszélyes dolog, ha nem jól értelmezünk jeleket. Az érzelmek sokszor átírják a racionális érveket, és olyan illúziókba élheti bele magát az ember, amelyeknek köze nincs a valósághoz. Ezek az illúziók persze pont emiatt előbb-utóbb szétrobbannak, és igen fájdalmas sebeket okoznak a szilánkok.
Más oldalról megközelítve viszont: illúziók és álmok nélkül mit ér az egész? Mindig két lábbal a földön, szigorúan mérlegelve mindent? Ez jó, ez rossz, hideg, meleg, szabad, nem szabad. Mindig elemezzük ki, van-e “értelme” lelkesedni valamiért és ha nincs vessük el? Szomorú, sivár világ lenne.
Persze, a középutat kellene megtalálni. Repülj, de vigyázz: csak olyan magasra, ahonnan még biztonságban vissza tudsz térni a földre, nagyobb sérülések nélkül. Csak éppen repülés közben agyadat egy laza mozdulattal offra kattintja a szabadság-szerelem érzéki adrenalinlökete, ez a ritkán megélt és semmivel nem csereszabatos érzés, így igen nehéz kontrollálni magad, azt mondani: eddig, ne tovább, itt már vége az égnek és kezdődik az űr – ehhez már némi bölcsesség vagy élettapasztalat szükségeltetik.
Nos, én sem bölcs nem voltam, sem tapasztalt. A szilánkokat nagyjából kipiszkáltam a konyhakéssel, némi heg megmaradt.
Nembaj. Megérte. Inkább néha zuhanjak le minthogy ne repüljek.
2010 június 29. | Szerző: mran
Jövő héten nyaralni megyek Korzikára. Két hétig sziklás hegyekben fogok túrázni, patakmedrekben gyalogolok, hegyi patakok tiszta mélyzöld vizű medencéibe ugrálok sziklák tetejéről, vízesésekben zuhanyozok vagy hatalmas hullámokban fürdőzöm a tengerben. Meg búvárkodok meg középkori hangulatú hegyi falvakban bóklászok, vagy csak bámulom és hallgatom a tengert. Jó lesz.
Nem leszek számítógép közelében, nem fenyeget a veszély, hogy váratlanul meglátok valami fotót, ahol egy kölyökképű alak mosolyog valakire kedves szarkalábakkal a szeme sarkában, amiktől úgy néz ki mint egy igazi férfi, nem mint egy túlérett kamasz:)
Hihetetlen, azt hiszem, hogy már túl vagyok rajta, mert nagyjából már tényleg, aztán egy ilyen fénykép még mindig hogy fel tud kavarni. Talán a két hét elég lesz, hogy ne így legyen. Asszem egy éve nyaralás előtt pont ugyanezt írtam le. De most már talán tényleg menni fog. Remélem 🙁
A képen jókedvűen mosolyog és barátilag átölel valakit. Nekem ennyi nem jutott, gondolom nem érdemeltem meg. Még két puszit se.
Ne legyek már undok. Tudom, hogy volt idő, amikor ő is nagyon akarta volna – pont mint én. De valamiért ez most nem úgy volt megírva, és ezt el kell fogadni. Így is meglepően sokáig húztuk, még ő is. És ne felejtsem el, hogy sajnos igaziból nem nagyon illettünk volna egymáshoz, se külsőleg, se belsőleg, csak valahogy lelkileg, az meg kevés az üdvözüléshez. Bár ahhoz lehet pont nem kevés:) És biztos van egy csomó hibája, például milyen csúnyán beszél, és még sorolhatnám, csak most éppen nem jut eszembe más 🙂
Aranydráganagycsillag. Azért imádom, csak már nem akarok belepusztulni. Jobb lesz ha leszállok az internetről, nem hergelem bele magam megint, egy ideje már egész jó volt.
Jó lesz az a nyaralás, jót fog tenni.
http://www.youtube.com/watch?v=IQ2c6ROjsLQ&feature=related
2010 június 28. | Szerző: mran
http://www.youtube.com/watch?v=xXQzj3dMwLE
Jövő
héten nyaralni megyek Korzikára. Két hétig sziklás hegyekben fogok
túrázni, patakmedrekben gyalogolok, hegyi patakok tiszta mélyzöld vizű
medencéibe ugrálok sziklák tetejéről, vízesésekben zuhanyozok vagy
hatalmas hullámokban fürdőzöm a tengerben. Meg búvárkodok meg középkori hangulatú hegyi falvakban bóklászok, vagy csak bámulom és hallgatom a tengert. Jó lesz.
Nem
leszek számítógép közelében, nem fenyeget a veszély, hogy váratlanul
meglátok valami fotót, ahol egy kölyökképű alak mosolyog valakire
kedves szarkalábakkal a szeme sarkában, amiktől úgy néz ki mint egy
igazi férfi, nem mint egy túlérett kamasz:)
Hihetetlen,
azt hiszem, hogy már túl vagyok rajta, mert nagyjából már tényleg,
aztán egy ilyen fénykép még mindig hogy fel tud kavarni. Talán a két
hét elég lesz, hogy ne így legyen. Asszem egy éve nyaralás előtt pont
ugyanezt írtam le. De most már talán tényleg menni fog. Remélem 🙁
A
képen jókedvűen mosolyog és barátilag átölel valakit. Nekem ennyi nem
jutott, gondolom nem érdemeltem meg. Még két puszit se.
Ne
legyek már undok. Tudom, hogy volt idő, amikor ő is nagyon akarta volna
– pont mint én. De valamiért ez most nem úgy volt megírva, és ezt el
kell fogadni. Így is meglepően sokáig húztuk, még ő is. És ne
felejtsem el, hogy sajnos igaziból nem nagyon illettünk volna
egymáshoz, se külsőleg, se belsőleg, csak valahogy lelkileg, az meg
kevés az üdvözüléshez. Bár ahhoz lehet pont nem kevés:) És biztos van
egy csomó hibája, például milyen csúnyán beszél, és még sorolhatnám,
csak most éppen nem jut eszembe más 🙂
Aranydráganagycsillag. Azért imádom, csak már nem akarok belepusztulni. Jobb lesz ha leszállok az internetről, nem hergelem bele magam megint, egy ideje már egész jó volt.
Jó lesz az a nyaralás, jót fog tenni.
2010 június 27. | Szerző: mran
Ekkora nagyot, uramisten, ilyet megélni… Hányszor hittem hogy mindjárt belepusztulok, mégis mekkora ajándék volt. A mesének vége sajnos, de a főhős ittragadt nálam benn egy eldugott csücsökben megőrzésre. Marad is asszem gyárilag ott a helye.
Mert előbb-utóbb minden elmúlik, de emiatt nem kell szomorúnak lenni mint tudjuk. És már nem is vagyok az. Csak néha, ha olyanom van, de már a barátnőmnek se vallom be, nehogy sajnáljon, vagy azt higgye, hogy olyan buta vagyok, hogy ilyen sokáig rágódom értelmetlenül egy elkényeztetett szépfiú miatt, aki körül hemzsegnek az ifjú modellalkatú plázacicák és soha nem is akart három lépésnél közelebb jönni egy pici átlagos “öreg”asszonyhoz, csak ezt elfelejtette megmondani, és elég soká tartott, mire magamtól tudatosodott bennem. Jó, akkor azért elég nagy koppanás volt, szómiszó, meg elég rosszkor is jött, amúgy is a padlón voltam. Nem nagy élmény, amikor egy héten belülre sikerül szervezned az apukád temetését, a munkahelyedről való majdnemkirúgást, a “nem akarok már veled élni” kimondását a férjednek, és a felismerést, hogy akiért hónapok óta meg vagy veszve az nem akar, soha nem is akart téged igaziból, nem azért nem lépett feléd mert gyáva nyúl mint te, hanem mert csak jópofa virtuális játék voltál neki.. Én mindenesetre elég rendesen megborultam, jó sokáig tartott mire összekanalaztam magam utána.
És amilyen hülye vagyok még haragudni sem tudok rá, sőt, és remek mentségeket találok ki a viselkedésére. Meg hát… azért az én viselkedésemben is lehet szálkákat találni, még ha nem is szándékosan csináltam, csak egyszerűen nem tudtam mit akarok és ő mit akar (mint tudjuk semmit, de akkor ezt még nem fogtam:)
A vajákos nő szerint, akihez elmentem a lelkemet ápoltatni, az a baj velem, hogy túlságosan megértő vagyok másokkal és nem vagyok elég önző 🙂 Merthogy egy picit igenis annak kell lenni, különben soha nem kapom meg amit szeretnék, mert mindig lesz valaki, akinek esetleg ez sérelmet okoz, én meg őt rakom magam elé. Na ha valóban ilyen áldott jó teremtés vagyok (ami természetesen nem igaz, de milyen jó ilyet hallani magadról – más erre sztem csak annyit mondana, hogy “balek” :)) akkor ideje nekilátnom hogy meggonoszuljak egy kicsit :)) Hátha egyszer még kapok valami legalább közel hasonló nagyot az univerzumtól (sajnos most elég magasra került a mérce…), akkor már nem akarom elszúrni. És akkor önző szipirtyóként élhetek egy boldog párkapcsolatban, tökjó.
Ha legközelebb megint mazochisha hangulatom lesz és feltétlen frusztrálni akarom magam egy kicsit akkor talán a Brad Pittel kellene levelezgetnem, sokkal kilátástalanabb az se lenne mint ez volt.
2010 július 29. | Szerző: mran
http://www.youtube.com/watch?v=tlP89pMc3UM
Oldal ajánlása emailben
X