1.0ribizlihttps://mran.cafeblog.humranhttps://mran.cafeblog.hu/author/mran/<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 13px;"></span></span> </p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-size: 13px;"> </span></span><a href="http://www.youtube.com/watch?v=XW0mvwVlENA&feature=search"><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;">http://www.youtube.com/watch?v=XW0mvwVlENA&feature=search</span></a></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;"><span style="font-style: italic;"></span></span><br><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;">de én már nem is vagyok szomorú mert mint kiokosítottak attól hogy valami elmúlik még igazán nem kell szomorúnak lenni, elvégre ez a világ szokásos rendje, például fel lehet fogni úgy is, hogy tökjó egy gonddal kevesebb, megint megúsztam hogy átugorjam a saját árnyékomat, micsoda megkönnyebbülés vagy kudarc persze nézhetjük abból a pontból ahonnan jobban esik  és a legkényelmesebben felmenthetjük magunkat bármi alól csak aztán ne csodálkozzunk ha néha kiábrándítóan büdös a régi megkopott lavórban </span><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;">az az állott langyos lábvíz </span><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;">amibe gyáván megint visszacsücsültünk.</span></div><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;"><br></span><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;"></span><span style="font-size: 13px; font-family: Arial;">hogy mi a csudáért foglalkozom még mindig ennyit vele tényleg nemtom<br><br></span>rich