2010 augusztus 27. | Szerző: mran |

Olyan nagy kiszúrás amikor történik veled valami hatalmas dolog ami röpke másfél évig foglalkoztat, eleinte napi 24, majd 16 majd 8 órában (nem is tom most hol tartok, asszem még mindig sokkal több a logikusnál :)) folyamatosan váltakozva hol mennyet jársz hol majd belepusztulsz, végül összeomlasz majd  kicsit másik emberként felépülsz megint – és mindezt még csak el sem mesélheted senkinek 🙂 Egyrészt mert titok, másrészt mert ha valakinek véletlenül mégis elmondod mert megbízol benne annyira, akkor az szemmel láthatóan nem hiszi el. Illetve azt elhiszi, hogy te elhiszed, de közben szörnyen sajnál téged amiért megbolondultál és ilyen képtelen őrültséget képzeltél be magadnak.

Kicsit olyan ez mintha titokban megmásznád a K2-t 🙂

Belegondolva: mi bizonyítékom van? Levél feladóval címzettel? Vagy e-mail tőle nekem? Hahaha, baromi vicces mondhatom. Szóval tény, semmi nincs. Lehet hogy nem is volt K2  hanem tényleg csak bebeszéltem magamnak? Végülis minden csak intuitív alapon működött, pont ezen bukott el minden, soha senki nem mondta hogy úgy is van amit érzek, nem is mertem elhinni hisz a megérzés vagy igaz vagy nem  (na jó, leginkább azon bukott, hogy nem vagyok húszéves topmodell, de ezt most hagyjuk :)) Még mindig rosszul esne ha kiderülne hogy csak álmodtam az egészet és sosem voltam kedves annak aki nekem oly nagyon kedves volt. Ha így is van, remélem sosem tudom meg.

 

  Az ágy közös, a párna nem (Pilinszky mondja

Az ember nem azt szereti, akit kell, hanem, akit tud (ezt meg Móra mondja)

Én
már nem nagyon szeretek senkit. Akit kellene azt már nem tudom, akit
tudtam volna annak nem kellett. Aki nem kellett az nem ment el és engem
sem hagyott, aki kellett volna búcsú nélkül el tudott menni. Remélem jó
irányba futott rajtam lassan, elég nehéz volt legalább értelme legyen
hogy cipeltem.

Most már magamat kezdtem szeretni  rámfér. Nem is olyan rossz, sőt 🙂

És
nem is olyan nehéz, csak ahogy okosék mondják más nézőpontból kell
ugyanazt nézni. Ha sikerül egész érdekes dolgokra jöhetsz rá. Pl.
tudatosítod, hogy ami elmúlt, elmúlt, nem tudsz rajta változtatni. Ez
egyáltalán nem könnyű ám, de ha sikerül nagy felszabadulást hoz,
egyszeriben visszatérsz az életbe. Már nem a múlton rágódsz és
reményeken ábrándozol, hanem észreveszed magad körül a jelent, ami azért
nem is olyan borzalmas. Jó, volt már jobb is, de majd lesz megint az
egyszer. De ha csak nyűglődsz, akkor sose lesz az biztos.  Meg pl.
rájöttem, hogy nincs is velem semmi baj. Pláne most hogy megtaláltam rég
elveszett humorérzékem 🙂 És sokkal jobban nézek ki mint egy csomó
korombeli (mondom, megint van humorom :))

http://www.youtube.com/watch?v=IQ2c6ROjsLQ