2010 augusztus 24. | Szerző: |

 

 http://www.youtube.com/watch?v=XW0mvwVlENA&feature=search


de én már nem is vagyok szomorú mert mint kiokosítottak attól hogy valami elmúlik még igazán nem kell szomorúnak lenni, elvégre ez a világ szokásos rendje, például fel lehet fogni úgy is, hogy tökjó egy gonddal kevesebb, megint megúsztam hogy átugorjam a saját árnyékomat, micsoda megkönnyebbülés vagy kudarc persze nézhetjük abból a pontból ahonnan jobban esik  és a legkényelmesebben felmenthetjük magunkat bármi alól csak aztán ne csodálkozzunk ha néha kiábrándítóan büdös a régi megkopott lavórban az az állott langyos lábvíz amibe gyáván megint visszacsücsültünk.


hogy mi a csudáért foglalkozom még mindig ennyit vele tényleg nemtom

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!