2010 augusztus 21. | Szerző: mran |

Uram, háboruból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs, mi nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

…

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Ady Endre: Imádság háború után

No azért nem ilyen rossz a helyzet, már nagyjából megbékéltem a sorssal és kibékültem magammal is, jóideje nem vagyok antiszociális savanyúuborka és többnyire az ég is kék vagy legalább szürke és nem fekete, de azért még jól át tudom érezni a vers hangulatát 🙂

“Hülye voltál mondom magamnak majd ha ez elmúlik csak múlna már el nem is én vagyok ez már”

pedig már szinte teljesen elmúlt szinte,  mi a csudáért foglalkozom még mindig ennyit vele tényleg nemtom
önzőhiúmulyahülyemajom kedveskedvesdráganagycsillag denagyon tudtalak volna szeretni

Ui.  
Azelőtt azt hittem, hogy én aztán milyen nagy komoly felnőtt törpe
vagyok már, aztán tessék, rájöttem, hogy bizonyos dolgokban távolról
sem.  Csak mostanság kezdek növögetni felfele éppen ideje már lassan
megvénülök.

Jó
lesz ha felnőtt leszek akkor azt játszok majd amit szeretnék 🙂 Vagy
fordítva?  Akkor leszek “felnőtt” ha azt játszok már amit szeretnék?

Ja
és ha már nagy leszek akkor nem leszek sohatöbbé gyávanyúl sem, és ha
valakitől akarok valamit akkor nem csak várom a csodát hanem odamegyek
és megkérdem nem pedig azon agyalok hogy biztos csak félreértem és nem
örülne neki meg haragudna és ha odamegyek biztos csak szájatbiggyeszt
kinevet kigúnyol megaláz feldarabol megfőz vacsorára megesz betonba
kever majd plázát épít fölém. Vagy ilyesmi. Elvégre ezt szokták csinálni
nemszívesen látott emberekkel… vagy nem? Na jóvanna, tudom, hülye
voltam. Ezvan.