2010 augusztus 19. | Szerző: mran |

Csenrézi

A tibeti buddhista hagyományban Csenrézi (szkt. Avalokitesvara) az együttérzés bodhiszattvája, aki az őseredeti természetünknél fogva mindannyiunkban benne rejlő önzetlen segítőkészséget, odafordulást, és a megkülönböztetés nélküli szeretet képességét testesíti meg, s hívja életre. A hétköznapi tudat számára istenség, akihez évszázadok óta imával fordul minden tibeti ember. Az elmélyült buddhista gyakorló számára azonban Csenrézi, a tudatunk tiszta természetében öröktől bennünk élő képesség mások önzetlen segítésére. Az összes lény között létező kölcsönös összetartozás (kölcsönös függés) mindent átható mély felismeréséből táplálkozik együttérzése ereje. A buddhista hagyomány szerint ezt a tudatállapotot hosszú gyakorlással lehet elérni, s ehhez a gyakorláshoz egy erre jogosult mester beavatása és áldása szükséges.

A tibeti buddhista hagyomány szerint a mindenkori dalai láma, így Őszentsége a XIV. Dalai Láma is az együttérzés bodhiszattvájának, Csenrézinek a megtestesülése.

 “Az
igazi együttérzés azon a racionális belátáson alapul, hogy minden
emberi lényt ugyanaz a belső vágy hajt, hogy boldog legyen és
felülkerekedjék  a szenvedésén, akárcsak engem. Akárcsak nekem, nekik
is természet adta joguk van kielégíteni ezt az alapvető törekvésüket.
Ha felismerjük ezt az egyenlőséget és közösséget, kialakulhat bennünk
egyfajta közelségérzés mások iránt. Ez az alap már szeretetet és
együttérzést hoz létre.”