2010 augusztus 19. | Szerző: mran |

Őszentsége Tendzin Gyaco, a 14. Dalai Láma tanácsa ahhoz, hogy hogyan is lehet boldog valaki:

“Az ember azzal kezdi, hogy azonosítja azokat a tényezőket, amelyek a boldogsághoz vezetnek, és azokat, amelyek a szenvedéshez. Ha ezt megtettük, fokozatosan ki tudjuk iktatni azokat a tényezőket, amelyek a szenvedéshez vezetnek, és azokat gyakoroljuk, amelyek a boldogsághoz vezetnek. Ez a megoldás.”

Hát ennyi az egész. Pofonegyszerű :))))

De amúgy teljesen igaza van…

“Nagyon gyakran mi tartjuk életben saját szenvedésünket azzal, hogy gondolatban újra meg újra lepergetjük sérelmünket (…) Azzal az öntudatlan óhajjal tesszük ezt, hogy ha ismételten felidézzük a fájdalmas emléket, ezzel valahogy megváltozik a helyzet – ami persze sosem történik meg. Természetesen valami célt azért szolgál sérelmeink folytonos felemlegetése; egyrészt némi drámát, bizonyos szórakoztató elemet visz az életünkbe, másrészt kiváltjuk vele a többi ember figyelmét és együttérzését. Ám ez meglehetősen borsos ár azért, hogy szinte állandósul boldogtalanságunk. “

Még egy nagyon jó gondolat a számlálhatatlanból:

“Amikor félsz, gondolj arra, hogy mások is félnek”

Tényleg kötelező tananyaggá tenném a könyveit.