Fodor Ákost olvasgattam megint. Azt írja a komment:“Minden magyar költő közül ma talán őt idézik a legtöbbet. „Hordozható kivitelű” verseiről azt tartják: segítenek élni.“
És ez így igaz. Azt olvasom amit érzek: nocsak, más is volt már ilyen nyomorult csigábacsavartlelkű féregállapotban? Tökjó, ezek szerint ez normális. Bár erre is van egy jó kis versikéje vagy mije, ami idepasszol:
“EGY KÉPESSÉG-HIÁNY
nem vigasztal a más baja”
AzIstenverjemegeszta zegészet. (ez már saját).
“Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen”
“Oda és azért,
amiről úgy tudom: nincs,
de érzem, hogy van.”
“Akire nagyon
sokat gondolok, az nem
fárad el ettől?!”
“Úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni.”
“Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz.
Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.”
http://www.youtube.com/watch?v=e7BKnVbWKGQ
Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt,
Aki másért olyan szép, nem teérted,
Hisz maholnap elfárad ifju térded,
S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd:
Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád…
/Tóth Árpád/