2010 augusztus 13. | Szerző: mran |

Mondjuk hogy jön a palackból a szellem, turbán pocak ahogy kell és felajánlja neked, hogy egyetlenegy döntésedet megváltoztathatod a múltban. Te választhatsz melyiket, de csak egyet, és vállalnod kell a változtatás minden következményét, ha jó, ha rossz, nincs visszaút, de hogy milyen irányban kanyarodik el az életed a korrigálás miatt azt nem tudhatod előre.

Hát, nem tudom bevállalnám-e. Most leginkább azt gondolom, hogy igen. Akkor is, ha utána sokkal rosszabb lenne.

Rájöttem, hogy mindig azt bántam meg ha mérlegeltem és úgy döntöttem rosszul. Ha az ember spontán,  az érzései szerint cselekszik, akkor akármekkora nagy hülyeséget is csinál, mégsem bánja meg utólag, mert valahogy olyan “igazi” amit tesz, bármilyen őrültség legyen is.

Olyan kis értelmetlen napok ezek mostanában. Jönnek, mennek, telik az idő. Nemrossz, nemjó, se völgyek se csúcsok. Teszed a dolgod ahogy kell, de minek. Érdektelen az egész. Totál nihil.

http://www.youtube.com/watch?v=e7BKnVbWKGQ