2010 augusztus 6. | Szerző: mran |

Az élet nagy kérdései

Hová tűnt megint a csoki a fiókomból???

Most tényleg megint én ettem meg?

Lehet, hogy kicsit sok csokit eszem mostanában. Úgy látszik boldogsághormon-hiányom van. Pedig kibékültem a párommal vagy valami ilyesmi, megbékéltem a sorssal, béke van és nyugalom, nem kéne egyfolytában csokit zabálnom.

Vagy abbahagyom az édesség folyamatos tömködését a számba, vagy ráveszem magam és többet tornázom. Vagy bevállalom, hogy rövidesen olyan leszek mint egy formás húsvéti kötözött sonka, nadrágból bájosan kibuggyanó pocival. Vagy mint egy  hájas vén ponty :))  

Na jó, talán legyen a torna.

Nehéz dolgok ezek 🙂

Belegondolva a húsvéti sonkának nem is buggyan ki a hasa a nadrágjából asszem.

http://www.youtube.com/watch?v=yCRqK8_w6EI

Milyen jó kis zene, de ezek koncertjére sem szabad sose elmennem már, megelőzésképpen, nehogy összefussak ott valakivel aztán meg ápolhassam utána a lelkem megint. Micsoda képtelen nagy butaság, tisztára mint az oviban. Ha nem én lennék benne csóválnám is a fejem rendesen. Mondjuk így is.

Ja igen, és a Dalai lámától  A boldogság művészetét  olvasom. Nagyon jó.