2010 augusztus 3. | Szerző: mran |

“A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.“

No ezvan.

Mindenki azt őrizget magában amit akar és úgy ahogy jól esik neki., amíg nem árt vele másnak és magának. Ha itt lesz az ideje úgyis magától eltűnik majd belőle. Nem kell már sok idő hozzá és csendben  nyoma vész, ahogy a lufiból észrevétlen elszivárog a levegő. Addig meg miért lenne baj, hogy néha szebben gondol valakire, mint logikus lenne?

Végülis hol van az megírva hogy mindig mindennek értelme kell legyen? 🙂

A szeretet nem függ attól, hogy van-e értelme.

http://www.youtube.com/watch?v=7uMGH3kHhzM&playnext=1&videos=r801UpJVMvw