2010 augusztus 2. | Szerző: mran |

Azért az olyan igazságtalanság, hogy egy negyvenéves nő vénasszonynak számít, egy negyvenéves férfi meg “épp a legjobb korban van”. Pedig ebben a korosztályban lényegesen több “karbantartott”, vonzó nő van, mint férfi…

Méghogy hájas öregasszony.  Ezt sikerült a fejemhez kapni, ha nem is szó szerint így. Na jó, a korom adott és nézőpont kérdése hogy sok vagy kevés, de nehogymár hibaként rója fel bárki… Meg hogy kövér? Hogy jön ez ide? Még csak most sikerült végre megint feltornáznom magam ötven kilóra…  nemisértem. Egyféleképpen érteném, de nagyon remélem, hogy nem úgy gondolja, mert az azt jelentené, hogy nagyon félreértett valamit, és ha ilyen gondolkodást feltételez rólam az még sértőbb lenne rám nézve.

Persze lehet, hogy félreértem és nem nekem vagy nem úgy volt szánva, de ez azért nem annyira valószínű. Sajnos úgy néz ki, ez egy szándékos csúf gúnyolódás volt, nem más.

Nincs azzal semmi gond, ha valaki nem dobja ki a hálót a csónakból mert amit a vízben lát  az nem felel meg az ízlésének. Akkor eszi azt, ami magától az ölébe ugrik, akad belőle bőven, és kedvére kiválaszthatja a legkívánatosabb falatokat, ha ez az ami számít. Szíve joga, mindenki maga tudja mi a fontosabb neki. De azért nem kéne az evezőlapáttal csapkodni a vízben hagyott fejét.

Végül abban maradtam magammal, hogy ha valaki hirtelen felindulásból sért meg valakit, az bocsánatos bűn, mindenki elveszti néha a fejét, de ha előre megfontolt szándékkal… az azért ronda dolog lássuk be. Ha valaki eltervezetten, direkte  bánt  meg mást az bizony szimpla rosszindulat, bármilyen sértődöttség vagy mittoménmi is az indítóok.

Tartok tőle elég nagyot tévedtem :((  Szomorúszomorú, de be kell látnom, a látszat csalt, vagy csak én voltam vak, sajnos az ember hajlamos a valóságosnál szebb lelkűnek képzelni azt aki érzelmileg megérintette. Azt hittem ez volt annyira szép út, hogy a végén normálisan, sárdobálás  nélkül tudjunk lekanyarodni róla, de sajnos nem bírta ki, hogy ne döfjön hátra. Kár. Nem vártam tőle. Valamiért azt hittem, ő is szép emlékként őrzi, őriz meg. Fura, talán nem is benne csalódtam, hanem magamban, hogy ilyet hittem.  Hány éves vagy te királylány… ? Most ettől vajon tényleg jobban érzi magát hogy bántott egy kicsit? Nehéz elhinni, de különben miért csinálta volna. Nem vagyunk egyformák.

Nem túl lelkesítő a tanulság: ne higgyen az ember az érzéseinek meg a megérzéseinek, azt higgye csak el, amit kézzelfoghatóan megtapasztalt, mert hatalmasakat tévedhet. Én is mekkorát puffantam mikor kiderült, hogy igaziból nem is akart tőlem semmit csak játszott velem. Pedig mennyire biztosan hittem, “éreztem” (haha) hogy ő is komolyan pont mint én, aztán persze teljesen szétkenődtem a padlón a felismeréstől hogy nemis, hónapokba telt míg felvakartam magam. Soha ne bízz meg olyanban aki nem akar a szemedbe nézni. Ja, és a másik: soha nem bízz meg egy nőben, bármilyen jóban vagytok egyébként, ha olyan férfi van a dologban, aki neki is bejön 🙁

Na még egy kicsit fortyogok magamban, de mivel önbizalmam megint a régi, illetve hálistennek valami furcsa módon sokkal nagyobb mint régen (elég érthetetlen, de tény… egy pszichológus biztos megmagyarázná, hogy ez ugyan hogy a csudába sült ki ebből a történetből, ami nem volt más mint tömény frusztráció…), szóval már nem veszem nagyon a lelkemre. Majd szégyelli ő magát miatta,  amikor átlép a következő stációba. Ha meg nem nem. Szándékosan megsértett így innentől mindegy már. Sőt, tulajdonképpen segítség volt ez most nekem – ha rájössz, hogy  rosszul ítéltél meg valakit, könnyebben elfelejted. És egyébként is nagyjából már túl vagyok rajta szinte.

Na mire ezt leírtam már nem is haragszom rá annyira. Végülis gyarló ember – pont mint én, ha kezdi is elfelejteni.

Vajon ha más mond rám ilyeneket, akkor is ilyen elnéző vagyok?  Aligha. De mindenki máshoz oda tudnék menni belenézni a szemébe és megbeszélni. És magamat ismerve mindenki másnál ezt is tenném, mert nem bírom a rendezetlen helyzeteket. Ő az egyetlen, akivel képtelen voltam épeszű ember módjára kommunikálni.

Asszem megbocsátom neki ezt a bunkóságot. Egyrészt mert még mindig nem szakadtam el tőle rendesen érzelmileg, másrészt meg mert csak nem leszek olyan bolond, hogy haragot őrizgetek magamban. Neki mindegy, nekem meg nem jó, akkor minek. De asszem ezzel vége is lesz.

Végülis ezt akarta erre vártam, nem?

De nagyon hülye vagyok.

http://www.youtube.com/watch?v=yCRqK8_w6EI&feature=related