2010 augusztus 2. | Szerző: mran |

Azért az olyan igazságtalanság, hogy egy negyvenéves nő vénasszonynak számít, egy negyvenéves férfi meg “épp a legjobb korban van”. Pedig ebben a korosztályban lényegesen több “karbantartott”, vonzó nő van, mint férfi…

Méghogy vén hájas hal. Ezt sikerült a fejemhez kapni, ha nem is szó szerint így. Na jó, a korom adott és nézőpont kérdése sok vagy kevés, de nehogymár hibaként rója fel bárki… Meg hogy hájas? Hogy jön ez ide? Csak most sikerült végre megint feltornáznom magam ötven kilóra…

Persze lehet, hogy félreértem és nem nekem vagy nem úgy volt szánva, de ez azért nem annyira valószínű. Sajnos úgy néz ki, ez egy szándékos csúf gúnyolódás volt, nem más.

Végül abban maradtam magammal, hogy ha valaki hirtelen felindulásból sért meg valakit, az bocsánatos bűn, mindenki elveszti néha a fejét, de ha előre megfontolt szándékkal… az azért ronda dolog lássuk be. Ha valaki eltervezetten, direkte  bánt mást az bizony szimpla rosszindulat, bármilyen sértődöttség vagy mittoménmi is az indítóok. Én pedig jóideje nagyívben és tudatosan kerülöm a rosszindulatú emberek társaságát…

Asszem elég nagyot tévedtem 🙁   Szomorúszomorú, de be kell látnom, a látszat csalt, vagy csak én voltam vak, sajnos az ember hajlamos a valóságosnál szebb lelkűnek képzelni azt aki érzelmileg megérintette. Azt hittem normálisan, sőt reméltem hogy szépen tudunk továbblépni, de ő nem volt képes rá, nem bírta ki, hogy ne döfjön vissza. Kár.

Na még egy kicsit fortyogok magamban, de mivel önbizalmam megint a régi, illetve hálistennek valami furcsa módon sokkal nagyobb mint régen (elég érthetetlen, de tény… egy pszichológus biztos megmagyarázná, hogy ez ugyan hogy a csudába sült ki ebből a történetből, ami nem volt más mint tömény frusztráció…), szóval már nem veszem nagyon a lelkemre. Majd szégyelli ő magát miatta,  amikor átlép a következő stációba. Ha meg nem nem. Szándékosan megsértett emberi méltóságomban így innentől mindegy már. Sőt, tulajdonképpen segítség volt ez most nekem – ha rájössz, hogy  rosszul ítéltél meg valakit, könnyebben elfelejted. Végülis már egyébként is nagyjából túl vagyok rajta.

Na mire ezt leírtam már nem is haragszom rá. Végülis gyarló ember – pont mint én.

De hülye vagyok.