2010 június 7. | Szerző: mran |
Olyan szomorú vagyok hogy még ide is beírok pedig már nem is akartam, ahelyett hogy bevennék egy fél Algopyrint a nyavalyás fejfájásomra, biztos valami frontdolog van, attól szokott emberek feje fájni, bár az enyém nem nagyon aztán most mégis.
Lehet, hogy öregszem? Á nem hiszem, elég vén vagyok így is, asszem most már itt megállok, megvárom, amíg mások beérnek, sőt elhagynak. Akkor meg majd én biggyesztem le a szájamat ugyan mit akar itt ez a vén szotty, nekem ugyan nem kell, süthet nekem cseresnyés pitét de ne akarjon puszit adni, azt olyantól kérek akinek még nincsenek szarkalábak a szeme sarkában.
A kozmetikus is megmondta, nem kell annyit mosolyogni mert csak árt, lehet választani, szépséges simabőrű savanyúuborka leszek vagy ráncos jókedélyű öregasszony. És bizony a mai világban egy nőnek nem illik megöregedni, nem trendi, a pasiknak persze ezt is elnézzük, ott van pl. Sean Connery, na de egy nőnek? ne vicceljünk már. Negyven fölött lejárt lemez vagy, esetleg még tolhatod egy picit úgy negyvenötig ha salátán élsz és súlyzókon és még hihető ha azt hazudod hogy harmincöt múltál, ami mondjuk igaz is 🙂 Csak ne próbálj munkahelyet vagy pasit váltani, pláne nyilvános szórakozóhelyre vagy koncertre menni (Operába szabad), kivéve ha kifejezetten szeretnéd frusztrálni egy kicsit magad, vagy ha az a perverziód, hogy élvezed amint úgy néznek rád mintha egy különlegesen ritka állat vagy kicsizöld marslakó lennél.
Régen sosem hittem volna, hogy valaha egyszer amiatt fogom rosszul érezni magam mert nem vagyok húszéves plázacica, hogy a korom meg a külsőm miatt fogok nyűglődni… aztán meg majd egy évig ezen görcsöltem mégis, pedig nem is én vagyok a nyugati boszorkány az Ózból. Elég nevetséges, de tényleg így volt, és akkor nem éreztem nevetségesnek egyáltalán. Aztán utólag, amikor helyreáll az ember önértékelése és körülnéz a környezetében rájön, hogy ha valakinek nem kellesz szarkalábasan, akkor bizony anélkül sem kellenél… mert azt látod, hogy ahol tényleg működik valami, ott rohadtul nem érdekes a kor meg a külső. Abban a világban meg ahol ez az ami számít és csak utána jön minden más – nos, ott meg te nem akarnál élni, akkor sem ha te lennél az ifjú Claudia Schiffer. A te értékrendedben mások a prioritások…
Hát ezért vagyok szomorú, mert asszem át kell értékelnem néhány dolgot a múltban, amit komolyan elhittem, pedig valószínűleg nem is úgy volt. Nem vidám dolog szétrobbantani az illúziókat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: