2010 május 27. | Szerző: mran |

 Ménárd atya! Hozd, a Szent Kézi Gránátot!
(Ménárd atya odaadja a szent kézi gránátot)
Arthur: Hogy működik ez?
Bedevir: Nem tudom, felség.
Arthur: Nézd meg a fegyverek könyvében!

Ménárd: Fegyverek könyve, második fejezet, kilenctől huszonegyig. És magasba emelé Szent Attila a Kézi Gránátot és mondá. Oh, uram, add áldásod a te kézi gránátodra, amivel ellenségeidet ficlikké tépheted, nagy kegyelmedben. És elégedett vala az úr, és lakmározának bárányt, és lajhárt, és málét, sós ringlit babbal, és orángutánt és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket…
Galahad: A lényegre, barát!

Ménárd: És szólt az úr mondván: húzd ki a Szent Biztosító szeget, majd aztán számolj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz három legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folyatod a te számolásodat tovább háromig. Az ötöst a szádra ne vedd. Midőn a háromhoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az antiópiai Szent Kézi Gránátot a te ellened felé ki mivel nem kedves nekem, megdöglend.
Lovagok: Ámen.
Arthur: Ámen. Rajta! Egy, kettő, öt!
Lancelot: Három, uram!
Arthur: Három!