2010 augusztus 31. | Szerző: mran
Johann Wolfgang von Goethe: Vándor éji dala
Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj, a te békéd
Sincs messze már.
(Szabó Lőrinc fordítása)
még picit rágod a gittet forgatod a szádban mintegy megszokásból de nem csípi már a nyelved csak cseppet keserű még de elmúlik majd ez is pontosan ahogy minden jelentéktelenné múlik az idővel pedig azthitted ezmost de tévedtél és te is hagytad nincsmiért; fogadd el nem marad belőle más csak némi szomorkás nosztalgia és extra cigaretták kátránya tüdődön mi alulhangolt éjszakákon néha visszatarthatatlan a mélyből felköhög.
tanulság
2010 augusztus 28. | Szerző: mran
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.”
(zen bölcsesség)
2010 augusztus 27. | Szerző: mran
Olyan nagy kiszúrás amikor történik veled valami hatalmas dolog ami röpke másfél évig foglalkoztat, eleinte napi 24, majd 16 majd 8 órában (nem is tom most hol tartok, asszem még mindig sokkal több a logikusnál :)) folyamatosan váltakozva hol mennyet jársz hol majd belepusztulsz, végül összeomlasz majd kicsit másik emberként felépülsz megint – és mindezt még csak el sem mesélheted senkinek 🙂 Egyrészt mert titok, másrészt mert ha valakinek véletlenül mégis elmondod mert megbízol benne annyira, akkor az szemmel láthatóan nem hiszi el. Illetve azt elhiszi, hogy te elhiszed, de közben szörnyen sajnál téged amiért megbolondultál és ilyen képtelen őrültséget képzeltél be magadnak.
Kicsit olyan ez mintha titokban megmásznád a K2-t 🙂
Belegondolva: mi bizonyítékom van? Levél feladóval címzettel? Vagy e-mail tőle nekem? Hahaha, baromi vicces mondhatom. Szóval tény, semmi nincs. Lehet hogy nem is volt K2 hanem tényleg csak bebeszéltem magamnak? Végülis minden csak intuitív alapon működött, pont ezen bukott el minden, soha senki nem mondta hogy úgy is van amit érzek, nem is mertem elhinni hisz a megérzés vagy igaz vagy nem (na jó, leginkább azon bukott, hogy nem vagyok húszéves topmodell, de ezt most hagyjuk :)) Még mindig rosszul esne ha kiderülne hogy csak álmodtam az egészet és sosem voltam kedves annak aki nekem oly nagyon kedves volt. Ha így is van, remélem sosem tudom meg.
Az ágy közös, a párna nem (Pilinszky mondja
Az ember nem azt szereti, akit kell, hanem, akit tud (ezt meg Móra mondja)
Én
már nem nagyon szeretek senkit. Akit kellene azt már nem tudom, akit
tudtam volna annak nem kellett. Aki nem kellett az nem ment el és engem
sem hagyott, aki kellett volna búcsú nélkül el tudott menni. Remélem jó
irányba futott rajtam lassan, elég nehéz volt legalább értelme legyen
hogy cipeltem.
Most már magamat kezdtem szeretni rámfér. Nem is olyan rossz, sőt 🙂
És
nem is olyan nehéz, csak ahogy okosék mondják más nézőpontból kell
ugyanazt nézni. Ha sikerül egész érdekes dolgokra jöhetsz rá. Pl.
tudatosítod, hogy ami elmúlt, elmúlt, nem tudsz rajta változtatni. Ez
egyáltalán nem könnyű ám, de ha sikerül nagy felszabadulást hoz,
egyszeriben visszatérsz az életbe. Már nem a múlton rágódsz és
reményeken ábrándozol, hanem észreveszed magad körül a jelent, ami azért
nem is olyan borzalmas. Jó, volt már jobb is, de majd lesz megint az
egyszer. De ha csak nyűglődsz, akkor sose lesz az biztos. Meg pl.
rájöttem, hogy nincs is velem semmi baj. Pláne most hogy megtaláltam rég
elveszett humorérzékem 🙂 És sokkal jobban nézek ki mint egy csomó
korombeli (mondom, megint van humorom :))
http://www.youtube.com/watch?v=IQ2c6ROjsLQ
2010 augusztus 26. | Szerző: mran
hol egy repülő, hadd üljek fel légyszi…
2010 augusztus 26. | Szerző: mran
Mert tudod rajtad kívül mindenkinek az lenne a legjobb, ha semmi sem változna, merthát gyerek szülők barátok lakás kocsi, de ez nem elhatározás kérdése, hogy most elhatározod és akkor visszaszeretsz belé csak mert ez a leglogikusabb és legkényelmesebb megoldás, ez egyszerűen nem megy így, ez nem észkérdés, nincsmittenni.
Végülis szereted te most is a magad módján mert amúgy jófej szimpatikus figura éppcsak nem úgy mint férfit éppcsak nem akarsz már vele élni, mert elmúlt és tudod hogy végleg, nem hiszem el hogy ő nem érzi. Hiszen évek óta nem működik, hányszor próbálkoztál hiába, miért most jött rá hogy fontos vagy neki amikor ő neked már nem az, már túl késő, előbb kellett volna, neked már nem kell és nem azért mert lenne más, tudod jól ha elmész egyedül maradsz kitudja meddig, de már azt sem bánod mert így meg egy nagy hazugság az egész.
Ebből nem jöhetek ki jól, vagy mások vagy magam számára ásom el magam, tessék, lehet választani. De csak nem élhetem le ezt az egy rohadt életemet úgy hogy nem szeretem. Vagy igen? Látok rá egy csomó példát, csak fogadjam el, hogy be kell állni a sorba? Vagy várjak még pár évet amíg a lányom felnő és akkor mondhatom, hogy megtettem a kötelességemet, felneveltem családban, akkor most már ugye mehetek? Vagy mi a fenét csináljak? El szabad válni tizenév házasság után csak azért mert már nem szereted a párodat? Hiszen amúgy teljesen jól működik minden, nincsenek veszekedések meg semmi, tudom hogy egy csomóan irigylik az életünket, azt hiszik harmonikus pedig csak üres és unalmas. Ahol nincsenek érzelmek ott könnyű békésen élni. Egy idegennel udvarias mindenki. Csak épp minden nap meg kell erőszakolnom magam hogy úgy tűnjön minden rendben van pedig semmi sincs.
2010 augusztus 25. | Szerző: mran
Mert megbeszéltétek hogy megpróbáljátok és te tényleg úgy igyekszel, annyira odafigyelsz hogy elfáradsz bele, mert látod hogy mennyire akarja és igyekszik és tök normális és türelmes és kedves, tényleg megérdemelné, mert amúgy jó ember, hiszen ezért szeretted meg régen, de nem megy, most micsinálj ha nemmegy.Túl régen volt már, pedig hányszor kérted újra és újra éveken át, miért csak akkor jön rá hogy fontos vagy neki amikor ő neked már nem az, miért kellett megvárni hogy túl késő legyen, te már nem akarsz semmit tőle, persze megpróbálod, mert megígérted, hisz tudod ez lenne a legkényelmesebb megoldás mindenki számára, merthát gyerek szülők barátok lakás kocsi, de magad sem hiszed el hogy ez tényleg így működik, hogy akkor most leültetek és megbeszéltétek és te elhatároztad és akkor majd tényleg vissza fogsz szeretni valakibe, csak azért mert így logikus, ez egyszerűen nem megy ez nem észkérdés. Meg hát szereted te most is a magad módján mert amúgy jófej szimpatikus figura éppcsak nem úgy mint férfit éppcsak nem akarsz már vele élni. Elmúlt és nincsmittenni, te komolyan gondoltad mikor kimondtad, hogy én már nem szeretnék tovább veled élni, mi a fenéért hagytad magad rábeszélni erre a próbáljukazértmegmégegyszerháthára mikor tudod hogy nincs mégegyszer, nem kell már ez neked és nem azért mert más van, tudod jól ha elmész egyedül maradsz kitudja meddig, de már azt sem bánod mert így meg egy nagy hazugság az egész, nem játszhatja az ember éveken át hogy minden rendben mikor semmi sincs
Mert rajtad kívül mindenkinek ez lenne a legjobb merthát gyerek szülők barátok lakás kocsi, de nincsmittenni ez nem elhatározás kérdése, hogy most elhatározod és akkor visszaszeretsz belé csak mert ez a logikus megoldás, ez így nem megy, ez egyszerűen nem észkérdés, végülis szereted te most is a magad módján mert amúgy jófej szimpatikus figura éppcsak nem úgy mint férfit éppcsak nem akarsz már vele élni, mert elmúlt és tudod hogy végleg, és megerőszakolhatod magad és élhetsz tovább úgy mintha nem így lenne de attól még így van nem hiszem el hogy ő nem érzi, hogy ez már soha többé nem fog működni, hiszen évek óta nem működik, csak te sokáig reménykedtél meg próbálkoztál, miért most jött rá hogy fontos vagy neki amikor ő neked már nem az, már túl késő, előbb kellett volna, neked már nem kell és nem azért mert lenne más, tudod jól ha elmész egyedül maradsz kitudja meddig, de már azt sem bánod mert így meg egy nagy hazugság az egész, nem élhetem valaki más életét ez már nem az enyém nem szeretem.
2010 augusztus 24. | Szerző: mran
http://www.youtube.com/watch?v=XW0mvwVlENA&feature=search
de én már nem is vagyok szomorú mert mint kiokosítottak attól hogy valami elmúlik még igazán nem kell szomorúnak lenni, elvégre ez a világ szokásos rendje, például fel lehet fogni úgy is, hogy tökjó egy gonddal kevesebb, megint megúsztam hogy átugorjam a saját árnyékomat, micsoda megkönnyebbülés vagy kudarc persze nézhetjük abból a pontból ahonnan jobban esik és a legkényelmesebben felmenthetjük magunkat bármi alól csak aztán ne csodálkozzunk ha néha kiábrándítóan büdös a régi megkopott lavórban az az állott langyos lábvíz amibe gyáván megint visszacsücsültünk.
hogy mi a csudáért foglalkozom még mindig ennyit vele tényleg nemtom
2010 augusztus 23. | Szerző: mran
Ha én FELNŐTT volnék, akkor
sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék,
fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen,
a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot,
megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt,
és valószínűleg kézzel fognám a legyeket.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni.
Ha én FELNŐTT volnék, akkor
örökké tornacipőben járnék,
a leves után mindig meginnék két pohár vizet,
hátrafelé mennék az utcán,
minden kóbor macskát megsimogatnék,
és valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni.
(Janikovszky Éva)
szép
2010 szeptember 9. | Szerző: mran
http://www.youtube.com/watch?v=aUSUtvUfoVE
Radnóti Miklós: Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
Oldal ajánlása emailben
X